Nos, a francba. Ez szomorú.

Köszönjük a figyelmet a "No More heartbreaks" részhez. Írta Michael Narducci showrunner és asszisztense Celeste Vasquez, és rendezte Millicent Shelton.

A halál engem megrémít. Ijesztőnek, hidegnek és magányosnak találom, és sokat aggódom miatta éjszakánként. Nem ugrálok ki repülőgépekből, nem versenyzek a kocsimmal és nem is lövöm magam heroinnal, semmi olyan dolgot nem teszek, ami a halálhoz küldene meghívót, hogy hamarabb jöjjön. Ennek ellenére szeretek erről írni. A halál a kedvenc történetem. Írásban képes vagyok, hogy szépséget találjak benne. A béke, a kedvesség, a szeretet, és az elegancia örök búcsúja. Ez a való élet? Nem igazán. De jó belegondolni. Lehetővé teszi, hogy az éjszaka kevésbé legyen ijesztő.

Ebben az epizódban, szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Leah Pipes és az ő karaktere Cami búcsút intett a sorozatnak. Ő a bajnokok közt is bajnok. Az egyik leginkább szakmailag elkötelezett, lelkes, vidám, felkészült, intelligens és tehetséges színész, akivel valaha is dolgoztam. Szintén kiváló borpajtás. Soha nem szeretek megölni olyan színészeket, akiket szeretek, és gyakran felszólalok ezért. A legnehezebb dolog showrunnerként külön kapcsolatot teremteni a színészekkel és külön a karakterekkel. A felelősség a mesélőn van, hogy felismerjük, ha egy karakter pályája véget ért. És amikor eljön ez az idő, a színész próbálja még folytatni, amíg bírja, akár évekig is, hogy a karaktere fontos. Vagy pedig akkor lezárjuk az útját és tiszteletben tartjuk azt, ha a történet azt mondja, hogy meg kell tenni, és remélem, a korábbi munkatársai és barátai is akarnak majd bort inni magával héba-hóba. RIP Camille, és kitartás, Leah Pipes.

Mi a helyzet Davinával? Még mindig van története a mi kis boszorkányunknak. Maradj velünk...

További nyalánkságok, amiket ezen a héten is Narducci mondja el nekünk:

A végső Klaus - Cami jeleneteket és a francia negyedben a Jackson Square - n készülteket, Madisonban, Georgiaban forgattuk. Ami több mint egy óra távolságra van Atlantától. Forgattunk egy gyönyörű, történelmi fogadó előtt, ahol egy lakodalmi ünnep volt. Próbáltuk még ebéd előtt befejezni a jelenetet. Leah pedig minden beleadott, és ez remek volt, szívszorító teljesítmény, a könnyei csak patakzottak az arcán a felvételen és utána is. Aztán a szó szoros értelmében elkezdek kifelé szállingózni az emberek az ünnepségről és 5 másodpercenként ordibáltak, fütyülgettek és kiabáltak. Leah egyszer megállt és udvariasan kérte, hogy várjunk, mert lehetetlen volt akkora zajban hitelesen dolgozni.

Időközben odament pár csapattársunk, akik udvariasan megkérték az ottlévőket, hogy hallkabban legyenek, akik részegek is voltak és ezért elég durván válaszoltak. Sajnos semmit nem tehettünk ellenük.

Magamból kikelve odamentem az erkélyről kiabáló hat részeg sráchoz és elmagyaráztam nekik, hogy író és producer vagyok ezen a forgatáson és egy nagyon nehéz, érzelmi jelenetet vennénk épp fel, ami egy karakter halála lenne. Mondtam nekik, hogy sajnos nem tudjuk úgy felhasználni a jelenetet, hogy közben ők csak ordibálnak.

Csak öt percet kérek tőletek, utána el is megyünk innen ebédelni és olyan hangosak lehettek, amilyenek csak akartok. Megkérdezték, hogy mit forgatok és én elmondtam nekik. Az egyik srác igen furcsán nézett rám.

Az én hangomat lehetett hallani mindenütt. Elég bunkónak nézhettek mindezek után. De az egyik fickó önelégült mosollyal azt mondta:

Ez úgy hangzik, hogy a te problémád.

Egy másik srác, aki emlékszem Van Wilder típusúnak nézett ki, megkérdezte, hogy mi a show címe?! Elmondtam neki, és úgy tűnt, hogy egyszerre volt zavarodott és csalódott.

Mi a fasz, a The Originals? A szívem. - mondta.

Ezután pedig egy fiatal, csinos nő jött ki az erkélyre, aki egy formális eseményhez illő öltözetben volt és egy kicsit szégellte azt, hogy spicces állapotban van, de boldognak tűnt, ahogy azt kiáltotta:

The Originals? Szeretem azt a sorozatot. Ki fog meghalni? Ne! Ne mondja el nekem.

Azután "olyan" pillantással tekintett a Van Wilder fickóra, ami arra késztette az egész tömeget, hogy elmenjenek.

Ezt követően, rohantam vissza a videó helyszínére és attól a pillanattól kezdve, mindenki csak a Leah és Joe közötti pillanatra tudott figyelni és, hogy hogyan zúzzák szét a mi szívünket. Az egyik legjobb jelenet, amit valaha néztem, ahogy forgatják.