Nos, a francba. Ez szomorú.

Köszönjük a figyelmet a "No More heartbreaks" részhez. Írta Michael Narducci showrunner és asszisztense Celeste Vasquez, és rendezte Millicent Shelton.

A halál engem megrémít. Ijesztőnek, hidegnek és magányosnak találom, és sokat aggódom miatta éjszakánként. Nem ugrálok ki repülőgépekből, nem versenyzek a kocsimmal és nem is lövöm magam heroinnal, semmi olyan dolgot nem teszek, ami a halálhoz küldene meghívót, hogy hamarabb jöjjön. Ennek ellenére szeretek erről írni. A halál a kedvenc történetem. Írásban képes vagyok, hogy szépséget találjak benne. A béke, a kedvesség, a szeretet, és az elegancia örök búcsúja. Ez a való élet? Nem igazán. De jó belegondolni. Lehetővé teszi, hogy az éjszaka kevésbé legyen ijesztő.

Ebben az epizódban, szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Leah Pipes és az ő karaktere Cami búcsút intett a sorozatnak. Ő a bajnokok közt is bajnok. Az egyik leginkább szakmailag elkötelezett, lelkes, vidám, felkészült, intelligens és tehetséges színész, akivel valaha is dolgoztam. Szintén kiváló borpajtás. Soha nem szeretek megölni olyan színészeket, akiket szeretek, és gyakran felszólalok ezért. A legnehezebb dolog showrunnerként külön kapcsolatot teremteni a színészekkel és külön a karakterekkel. A felelősség a mesélőn van, hogy felismerjük, ha egy karakter pályája véget ért. És amikor eljön ez az idő, a színész próbálja még folytatni, amíg bírja, akár évekig is, hogy a karaktere fontos. Vagy pedig akkor lezárjuk az útját és tiszteletben tartjuk azt, ha a történet azt mondja, hogy meg kell tenni, és remélem, a korábbi munkatársai és barátai is akarnak majd bort inni magával héba-hóba. RIP Camille, és kitartás, Leah Pipes.

Mi a helyzet Davinával? Még mindig van története a mi kis boszorkányunknak. Maradj velünk...